Mindig is kifejezetten érdekelt ez a témakör mondhatni kedvenc és számomra az egyik legérdekfeszítőbb történelmi folyamat az 1989-es magyarországi ”rendszerváltás”. Fiatal és naiv gyermekként csodáltam, hogy a ”gonosz” és jogtipró diktatúrából hogyan sikerült teljesen békés úton vér és forradalom nélkül rendszert váltani. Elhittem, hogy a szovjet befolyás rabláncait lerázva végre tényleg független és szabad országban élhetünk, egy olyan Magyarországon ahol a döntéseket a magyarság érdekében és mindenfajta idegen értektől függetlenül hozzák meg. Felnőttként ismertem fel azt, hogy ez a folyamat kisiklott és vakvágányra futott. Ma a ”rendszerváltás” után 19 évvel a többség számára nyilvánvalóvá vált, hogy nem olyan országban élünk amilyenre vágytunk és a korábbi remények teljesen elhalványultak. Ezt még a változásokat elindító és azok mellet bábáskodó politikusok is elismerik. Jelenleg hasonló helyzetben vagyunk sok szempontból, mint 1989 előtt voltunk. Az ország gazdasága romokban, az állampolgárok nagy része, mint egy 3 millió honfitársunk a létminimum alatt él. Formálisan demokrácia van, de az emberek nem gyakorolhatják megfelelően a szabadsághoz és a véleménynyilvánításhoz fűződő jogaikat. Az ország sem vált függetlenné, mert a Szovjetunió rabláncaiból az Amerika-Izrael tengely börtönébe hullottunk.
A rendszerváltás csődjét, kisiklását számtalan különböző okra szokták visszavezetni. Ha jobban belegondolunk a vér nélküli békés ”rendszerváltás” annak volt köszönhető, hogy a kommunista diktatúra hatalmi elitje belátta, hogy ebben a formában nem tudhatta már fenntartani az uralmát túl sok ideig így a tényleges változásokat hozó valóban rendszerváltó -valószínűleg számukra végzetes- forradalom elkerülése miatt inkább bevállalták azt, hogy a demokrácia köntösében folytassák tovább tevékenységüket. Ebben partnernek bizonyult a félrevezetett akkor rendszerváltó ellenzék, aki ilyen olyan okokból nem tudta vagy talán nem is akarta megakadályozni azt, hogy a kommunista elit átmentse a hatalmát a következő rendszerbe. Az előző rendszer kiszolgálói és vezetői kapcsolataikat és helyzetüket kihasználva potom pénzekért privatizálták a közvagyont ezzel megteremtve az új rendszerbeli hatalmuk gazdasági alapját. A rendszerváltás legnagyobb elárulója az az SZDSZ, amely rendszerváltó, antikommunista erőként tündökölt majd néhány évvel később összeállt a kommunista utódpárttal. Ez mindent elmond a rendszerváltásnak nevezett folyamat komolyságáról és hitelességéről. Természetesen ennyi év távlatából könnyű bírálni az első kormányt adó MDF akkori vezetőit. Többségük ma már tudja, hogy hol és mikor hibáztak. Több interjúban is sejtették, hogy a New York-Tel Aviv tengely felől nagy nyomás nehezedett rájuk mivel ezek az erők az SZDSZ-t akarták kormánypárttá tenni, amelynek az oka visszatekintve az elmúlt 19 évre elég egyértelmű lehet minden tisztánlátó és a hazai viszonyokat jól ismerő ember számára.
Egyszóval elkúrták, nem kicsit, nagyon. Ennek a levét a mai napig isszák a magyar emberek. Egyre jobban tisztává válik az, hogy új, valódi rendszerváltásra van szükségünk, amely nem lesz fájdalommentes, mivel radikális változásokat nem lehet elérni anélkül, hogy az valakik számára ne okozzon fájdalmat és kellemetlenséget. Le kell zárni a múltat, a bűnösöket és kiszolgálóikat felelősségre vonni és belefogni egy olyan rendszer építésébe amely a magyarság és nem a nemzetközi karvalytőke érdekeit képviseli.
