Szomorú nap ez a mai minden nemzeti érzelmű magyar ember számára. 88 évvel ezelőtt ezen a napon írták alá a Nagy-Trianon kastélyban azt a gyalázatos békeszerződést, amely országunk 2/3-át elcsatolta. Ennek következtében 3,3 millió magyar testvérünk került a szomszédos haramia államok karmai közé. Sajnos ez is alakulhatott volna másképp, ha nem Kun (Kohn) Béla és a többi vörös gazember bitorolja a hatalmat az idő tájt, akik szinte semmit nem tettek, azért, hogy megelőzzék és megakadályozzák területeink elcsatolását. Helyette inkább a magyarság gyilkolásával és mocskos, nemzetellenes rendszerük megszilárdításával foglalatoskodtak.

Kíváncsiságból megnéztem a legolvasottabb hazai internetes híroldalakat, hogy megemlékeznek e a magyarság ezen nemzeti gyásznapjáról. Korábban sem voltak téves illúzióim arról, hogy a magyarországi mainstream médiumok többsége miként viszonyul a magyarsághoz illetve annak tragédiáihoz, de az teljességgel felháborító, hogy nagy részük egyáltalán nem emlékezik meg Trianon-ról. Ehelyett azzal foglalkoznak, hogy az USA-ban a Demokrata jelöltek közül Obama vagy H. Clinton kerül ki győztesen. A ballib Népszava pedig még a többieken is túltesz. Szerintük napjainkban csak a ”szélsőjobboldaliak” foglalkoznak Trianonnal emellet azon sopánkodnak, hogy a ”szélsőséges” szervezetek mennyi megemlékezést szerveznek országszerte. Mindent elmond a jelenlegi hazai közállapotokról az, hogy a trianoni békediktátum aláírásának dátumát nem nyilvánították hivatalosan nemzeti gyásznappá. Nem tudom, van e még egy ilyen ország Európában vagy akár a világon ahol ez megtörténhetne.

Ugyanazok az emberek, akik rendszerint mocskolják, figyelmen kívül hagyják a magyarság fájdalmait azok várják el tőlünk a legjobban, hogy érezzük át az ő múltbéli szenvedéseiket és fájdalmaikat. A holokausztra évente többször emlékeztetnek minket, elvárják tőlünk, hogy érezzünk együtt velük. A különböző holokauszt szeánszokra évi több százmilliót költenek adóforintjainkból, de Trianonnal abszolút nem foglalkoznak, sőt aki emlékezik rá azt egyből szélsőjobboldalinak bélyegzik.

 Az alábbi negatív töltetű gondolatok helyett pozitív gondolatokkal fejezném be ezen bejegyzésemet. Én hiszek abban, hogy előbb utóbb a felvidéki, a kárpátaljai, a vajdasági és az erdélyi magyarságnak sikerül kiharcolnia az autonómiát. Ehhez azonban a töretlen hit mellet az anyaország támogatása is szükséges. A világ állandóan változik, a határok sincsenek kőbe vésve így hosszú kitartó küzdelemmel eredményeket érhetünk el. Végtére is arra bíztatnék mindenkit, hogy emlékezzen meg ezen gyalázatos békediktátumról és  ha tehetivegyen részt az ehhez kapcsolódó rendezvényeken.