A FIDESZ jelenleg a legerősebb, legnagyobb támogatottsággal rendelkező hazai párt, amely egyfajta gyűjtőpárttá vált. Szavazóbázisában a legkülönbözőbb politikai és világnézetű emberek is megtalálhatók az MSZP-ből kiábrándult baloldaliaktól a mérsékelt polgári jobboldaliakon át a nemzeti radikálisokig. Ez a ”sokszínűség” ugyanakkor a pozitív dolgok mellett nehéz helyzetet is teremt a FIDESZ számára, hiszen kommunikációjuk és politikájuk tekintetében a lehető legkülönbözőbb elvárásoknak kell megfelelniük szavazóik részéről, ha egyben akarják tartani táborukat. Ez kétségtelenül nem egy könnyű feladat főleg akkor, ha megpróbálnak következetesen állást foglalni a különböző témákban, mert egészen mást akar hallani tőlük egy nemzeti radikális, mint egy kiábrándult MSZP szavazó. Ennek a következménye az, hogy a FIDESZ egyfajta identitásválsággal küzd már egy jó ideje. Állandósult megnyilatkozásaikban a kettős beszéd, amelynek lényege az, hogy a szavazótáboruk legkülönfélébb nézeteket valló tagjai is megtalálják benne a hozzájuk szóló és nekik tetsző mondanivalót. Az ilyen politikai arculatváltásokban amúgy is nagy gyakorlata van már a pártnak. Emlékezhetünk rá, hogy megalakulások a FIDESZ egy liberális nézeteket valló csoportosulás volt, amely sokkal közelebb állt az SZDSZ-hez, mint a nemzeti-konzervatív értékrendet valló MDF-hez. A későbbiekben aztán fokozatosan átvedlettek egy nemzeti jobbközép párttá, de a FIDESZ-en belül a liberális irányzatot képviselő politkusok nagy része megmaradt. A pártban minden vezető politkusnak megvan a szereposztása. Ha a radikálisabbakhoz akarnak szólni, akkor előveszik Kövért, ha el akarnak határolódni a tőlük jobbra lévőktől, akkor arra ott van Pokorni vagy Deutsch Tamás esetleg Kósa Lajos.
Ezt a kettős retorikát azonban nem lehet a végtelenségig annyira hitelesen, következetesen folytatni, hogy egyben tartsa a szavazókat. A legjobban talán Borsik Márton fogalmazta meg a dolgot. Emlékezetes, hogy ő volt az aki a Hollán Ernő utcában a nemzeti radikálisok között egy FIDESZ táblával jelent meg amire válaszul a Orbánék elhatárolódtak tőle és provokátornak nevezték. Szerinte „A Fidesznek el kéne döntenie, hogy Szabó György vagy Lezsák Sándor pártja-e”. Ezzel maximálisan egyet tudok érteni, hiszen hosszú távon csak határozott és nyilvánvaló politikai irányvonallal tudhatnak sikerek lenni. Főleg a nemzeti radikális oldalon sok ember már kiábrándult a FIDESZ-ből miután azok lecsőcselékezték, leszélsőségesezték és lefasisztázták és átverték őket. Az emberek nem hülyék, hosszú távon nem lehet átverni őket. Viktoréknak pedig érdemes lenne –ha már jobboldali pártnak vallják magukat- a valódi keresztény-nemzeti-konzervatív értékek mentén politizálni és felvállalni azokat. Ezt a beteges az ellentétes oldalon állók felé irányuló állandó megfelelési kényszert pedig levetni. A magyarság ügyét szolgáló törekvésekkel, csoportokkal, szervezetekkel szembeni elhatárolósdi helyet inkább támogatniuk kellene őket, hiszen a cél elvileg közös.
