Mai írásom apropóját a mai dátum Május 9. adja ugyanis ezen a napon ért véget Európában a második világháború így ez a ”győzelem” napja persze csak Európa szerencsésebbik felének. Magyarország számára ez a nap semmiképp sem a győzelem, sőt inkább a vereség napja, azon vereségé, amely (legalább) 45 évre megpecsételte hazánk sorsát. A magyarságnak nagyon nincs mit ünnepelnie ezen a napon, hiszen a vesztes oldalon állva majd fél évszázadnyi nemzetgyilkos kommunista diktatúra jutott osztályrészül számunkra, nem beszélve a mai fél-diktatórikus posztkommunista ”demokráciánkról”. Természetesen a balliberális oldal ünnepli ezt a napot. Van is okuk rá, mert Magyarország veresége kellett ahhoz, hogy ők és gyilkos elődeik magukhoz tudják ragadni a hatalmat több évtizedre. Történelemről lévén szó kár eljátszani a ”mi lett volna ha?” típusú gondolatokkal, de az szerintem mindenki számára világos, hogy ha a háború végkimenetele másképp alakult volna akkor aligha tudták volna magukhoz ragadni a vörös gazemberek a hatalmat ebben az országban. Persze megértem a győztes országokat is, de egy kicsit lehetnének szolidárisabbak a vesztesekkel, akiknek az ő győzelmük sok évtizednyi szenvedést hozott.

A mai ”ünnepnapra” az MSZP Békenapot szervez a Duna-parta, mert szerintük „egyre pofátlanabbak és egyre sűrűbbek a neonáci, szélsőjobboldali megmozdulások”. Demokratáink, élükön Gyurcsánnyal most sem hazudtolták meg magukat, ugyanis, az esetleges ellentüntetéseket és ellenvélemények elfojtása végett már jó előre lezáratták és körbekordonozták a rendezvény területét. Ennyit a békéről és a szabadságról…